Üres a lakás
Üres a lakás
Üres a lakás...
Csak a játszótérről beszűrődő,
gyermekzsivaj tölti meg.
A hálóban katonás rend-
uralkodik agresszíven.
Az ágy érintetlenül, a paplan
hanyagul fekszik.
Utánam sopánkodik,
megint a konyhában töltöm az éjszakát...
A fürdőkád izzad,
peregnek a belsején a cseppek,
mintha azon versenyeznének,
ki ér el hamarabb a lefolyóig.
Üres a lakás és csend van,
hallom a villanyóra kattogását.
Látom, ahogy a pók mélán,
ringatja magát a sarokban.
Minden egyes szívdobbanásnál,
egy perc telik el.
Csend van, kirajzolódnak a részletek.
Például, hogy a viaszkos vászon-
az asztalon megkopott.
(Kimarta az aceton, még egy hete.)
A gyümölcsök is megfonnyadtak a kosárban.
És az is, hogy megint kerülöm a rímeket.
De üres a lakás, csend van,
és kirajzolódnak a részletek.