Obsession

 Itt állsz, velem szemben.
Belenézel vadító tekintettel,
gyengédségtől sugárzó arcomba,
s mégis dögvészt zúdítasz a világra. (S rám.) 

Mérgezed lelkem minden
egyes hamis szóval
kecsegtetsz holmi
tükör előtt gyakorolt mosollyal.

Régen nem ez voltál, 
régen nem ilyen voltál.
Éreztelek, s mikor éreztelek,
szívembe szökött a hit, a meleg.

Én marasztaltalak ugyan, 
csábítottalak is szavakkal,
de valami megváltozott köztünk,
elveszett minden, miben hittünk.

S hiába minden próba, 
ha Te nem lobbansz újra lángra.
Rajtad már csak a pokol tüze segít,
nekem maradt a remény és a hit.