Szilárd, mozdíthatatlan álarc
Akárhányszor látsz, mindig mosolygok,
csillagjegyemben mindig jól állnak a bolygók.
Édes picinyem , nyisd ki a szemed és lásd a valóságot,
belőlem nem csinálsz ekkora bohócot.
Ez csak egy álarc, mit előtted le nem veszek,
mély sóhaj, s könnytől csillogó szemek.
Magamba fojtom , összeszorítom fogam ,
Lenyelem, ezt nem teszik meg helyettem sokan...
S mikor majd újra látsz megint vidáman, boldogan,
remélem rám gondolsz majd azokban a napokban.
Mikor majd szükségem lesz egy lelki társra,
aki mellém szegődik azokra a magányos órákra.
