szeretet a szerelemben
Ezer könny hull, derült-borús égből,
zuhog alá, az égnek fekete szeméből.
Kedvem szomorú, szemem vizenyős,
arcom sápadt, hangom kissé remegős.
Sírás küszöbén állok, jól láthatod,
nem kezdem újra, jobb lesz hogyha belátod.
Térden állva könyörögsz, küzdesz értem,
őszinte legyél hozzám, csak ezt kérhettem.
Nem kaptam meg veled, mire vágytam,
Szívből szeress, csak ezt kívántam.
Megszegted esküdet, kérlek távozz tőlem,
hagyj békén örökre, soha ne keress fel engem.
Elbújok egy barlangba, hideg van s fázom,
nyirkos van, lábam magamhoz húzom.
A Hold felragyog az égen , világít szépen,
megbántam már mit mondtam, ezt nem kétlem.
Megint elfog a sírhatnék, újra látom,
hibáztam újból, sajnálom, az én bünöm belátom.
Ezer könny hull, derült-borús égből,
zuhog alá, az égnek fekete szeméből.
Kedvem újra szomorú, szemem megint vizenyős,
arcom lesápadt, hangom ismét remegős.
