Obsession

 Néha négyzetre emelem az álmokat,
s csodálkozva nézem a kapott számokat.
Osztok, szorzok, valós életre vágyok,
s olykor exponenciálisan fázok.
Van, hogy bejön egy-egy hamis gyök,
s nem derékszög az a derék-szög.
De lépek tovább, hisz az élet is halmaz,
Szám-egyenes az út, s kvóciens oltalmaz.
S mikor újra egyenesbe értem,
logaritmizálom az életem.
Aztán megint csak várok, és állok,
megakaszt egy lambdaszoros árok.
De én nem ugrok, de nem ám,
megyek a patak szinuszán.
Ha már a szinusz sem megy, jön a koszinusz,
a csúcsok csúcsa, az isteni Olympos.
Köbgyököt vonva életemből tudhatom, 
néhai éjjeleken miket álmodom.