Soha nem felejtem
Szívem dallama még repül a dal szárnyán
De nemsokára eltűnik az álmaim pályáján,
hogy szívből szeress engem én sosem kérhettem,
Együtt töltött perceinket, darabokra tördeltem
hiheted, hogy ez most cseppet sem fáj énnekem,
Remélem te tovább őrzöd majd, a szilárd emlékem,
Sok időt nem töltesz tovább lépsz majd gondolom,
Bár néha még-még hallani remegő hangodon,
Ha elmémet újra karjaidban tarthatnád,
Lassan nem tudom, nem tudom hogy miért nézek rád
Én mindent megtettem értünk erre esküszöm
S leszek akár herceg, az átkot csak úgy megtöröm,
Szerelmünk nem ismer határt akár az árny féktelen,
Én mindig ott leszek örökké benned élek lélekben,
Nem tudom hogyan csináljam nem tudom hogy mondjam,
Szóval cselekedjem vagy előbb át kéne gondoljam ?
Csak azt látom hogy szerelmünk múltán
Nem akartam semmit, őszinteséget pusztán,
Asztal alá bújok, remegek szinte félek,
Vártam egy hónapig mire a tűz újra ébredt
Nem akarlak megbántani, de sok az amit elvársz,
Azt gondolom, lesz nap mikor engem újra feltársz.
Hiába is következményei vannak a tetteknek,
Álmaink kapcsolatunkba sok energiát fektettek.
Elhagyhatsz engem, emléked a távolban tovább él,
Az ok amiért nem szeretsz fejembe nem fér.
Elveszünk, elvegyülünk a nagy világ zajába,
bebújok bezárkózok egy sötét hideg szobába,
hol látlak téged meg engem látom magunkat,
Hallani vélem el-elcsukló hangunkat.
S ha itt lennél, végig a kezedet fognám,
Megkérdezném tőled ugye emlékszel még rám?
Ülnénk egy csónakban simogatnám karodat,
lágy szellő fújná szét, félhosszú hajadat,
Benned látom megvannak az ősi kincsek,
veled hajózva lenyugodnak a folyók tengerek.
Csónakunk hamarosan megáll a szerelem szigetén.
Bókom feléd repül szép lassan célba ér,
A homokból kimagaslik, egy aprócska virágszál.
Ha kell én elfelejtem neked, mindazt amit hibáztál.
Te vagy a csillag, te vagy minden vágyam,
Nem dicsérem magam, de rosszabbat vártam.
Arcomra hullik egy frissen esett vízcsepp,
Beszélnünk kell hogy a pohárba tiszta vizet öntsek.
Megnevelem magam veled kell hogy legyek,
hisz még most is , csak téged szeretlek .
Kettesben hánykolódunk a csendes tenger hátán,
Alkalmam van megkérdezni ugye emlékszel még rám?
Tegnap csak láttál ma már vártál rám,
holnap bekopogsz holnapután velem álmodsz már.
Elfelednélek hidd el, de te makacs vagy, s nem engedsz.
Élnék nélküled, tudom szeretsz de remélem egyszer elfeledsz.
Csalódás voltál, semmi más csak nekem,
Ha beteg volt szívem hagytad had vérezzen.
Mikor boldogan néztem rád elvetted tőlem a kedvem,
Nem tudod nem tudhatod ajkadat mennyire kedveltem.
Kár hogy téged magamhoz közelebb nem engedtem,
s azt hogy szeretlek csupán csak tettettem.
Ha akarnám, talán még újra kezdhetnénk,
a hattyúkat a Dunán kettesben etetnénk.
Rádnéznék a holdfényben , s magamban mormolnám,
őrizz meg engem, örökké emlékezz rám!!