Pipacsok
Egy tűnő, piszkos boldogságfelhő
hömpölygött szélsebesen át az égen.
Én lelkesen tűrtem, ahogyan nő
az aggály piros pipacsa a réten.
Hagytam tovaúszni a felhőt az égen.
Csak néztem üresen,
feléd fordultam, hozzád értem épen,
s csak szóltam csendesen....
Suttogtam, nehogy meghallja sebes
folyó csobogása. S ahogy suttogtam,
ajkam mozgása arcodon varrt sebet.
Bűnbe estem, elvesztem illatodban...
Csókot rég, csak mámorunkban loptam...
Még ellep a hiány.
Gyógyíthatatlan beteg vagyok mostan....
S te vagy a vakcinám.
Az enyhet adó, a mézédes szer,
lázas szomorúságom fojtja vissza.
Szívembe döfheted még százegyszer,
a tőrt, s az éltető mérget beissza.
Pár pillarebbenés, s kész a premissza.
Szívem újra lüktet,
ez lesz utolsó csepp könnyed vigasza.
A Sors ezzel büntet.
Egy tűnő, piszkos boldogságfelhő
hömpölygött szélsebesen át az égen.
Én lelkesen tűrtem, ahogyan nő
az aggály piros pipacsa a réten...
