MCXXLV
Derekam köré fűzött rózsaszirmú ujjak,
Hol vagytok? Miért tétováztok?
Ezek az ujjak már évek óta alusznak...
Istenek, ez a kívánságtok?
Apró, arcomra lehelt csókok,
egy néhai ölelés, egy huncut félmosoly,
egy vicc közben fellépő szónok
vagy Te. Ez mind Te vagy, egy sebes felhő-gomoly.
Sebes vagy, oly sebes, hogy már észre sem veszel...
Most Fáj, de így érzem, hogy élek.
Egyszer majd, mint minden műben lehull a lepel,
de addig én messziről nézlek.
Ohh, te bolond, meggyötört szív, hát minek érzel?
Nem tanultál még a hibákból?
Látod mit tettél? Te Ostoba! Már megint Vérzel??!
*Fuck that!* Elég is az imákból!
