Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MCXXLV

2015.03.09

Derekam köré fűzött rózsaszirmú ujjak,
Hol vagytok? Miért tétováztok?
Ezek az ujjak már évek óta alusznak...
Istenek, ez a kívánságtok?

Apró, arcomra lehelt csókok,
egy néhai ölelés, egy huncut félmosoly,
egy vicc közben fellépő szónok
vagy Te. Ez mind Te vagy, egy sebes felhő-gomoly.

Sebes vagy, oly sebes, hogy már észre sem veszel...
Most Fáj, de így érzem, hogy élek.
Egyszer majd, mint minden műben lehull a lepel,
de addig én messziről nézlek.

Ohh, te bolond, meggyötört szív, hát minek érzel?
Nem tanultál még a hibákból?
Látod mit tettél? Te Ostoba! Már megint Vérzel??!
*Fuck that!*  Elég is az imákból!

25_133077_557498_1a9804b55bf31bc26920b7ce9da7f84f_208f5e_301.jpg