Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kérek Még!

2014.10.18

 Elmúlásnak vizein ismét evezők nélkül

Mocsárnak forgatagában dúl veszettül

A vihar és annak közepében egyedül

Élvezed hogy megtép és rád borul


Számomra virágzó ősszel mindig

Éltet az mi másnak nem ad semmit

A tárgytalan agónia az utolsó vérig

Most tényleg az ősszel együtt múlik


Először szinkronban eveznek együtt

Az édes kín a szeptember és élvezet

Lassul plazma folyamom a méreg megüt

Megmaradok mert ősszel igazán létezek


Húzza az ereimet de én nem tépem

Meg őket nem szakítom szét bután

Az árnak utat adva csupán élvezem

Ahogy a melankólia telepszik rám


Együtt vagyunk mind idén megint

Én a levelek és a zsongó üresség

Legalább a migrén újra megérint

A transz álom avarként elborít


Zuhanok újra a levelekkel együtt

Sosem érünk földet végtelen sors

Élni itt úgy tudván sosem halunk

Meg hiába a test múlása és gyors


Utolértem a korom rég ismert nóta

Nem adhat nekem újat ezért idióta

Vagyok nem bánom nincs időkvóta

Nem volt nem is lesz soha norma


Vezess a vénámba mérget még kérlek

Fájdalmam a szerelmem ahogy elégek

Szenvednem kell hogy nem hiába élek

Éreznem hogy elmúlok és ősszé leszek

Budapest, 2014.09.24.
 

"Alkotásomat Pénzes Szandi által írt Lázas hajnalon c. vers ihlette."


woman-falling4.jpg