Kérek Még!
Elmúlásnak vizein ismét evezők nélkül
Mocsárnak forgatagában dúl veszettül
A vihar és annak közepében egyedül
Élvezed hogy megtép és rád borul
Számomra virágzó ősszel mindig
Éltet az mi másnak nem ad semmit
A tárgytalan agónia az utolsó vérig
Most tényleg az ősszel együtt múlik
Először szinkronban eveznek együtt
Az édes kín a szeptember és élvezet
Lassul plazma folyamom a méreg megüt
Megmaradok mert ősszel igazán létezek
Húzza az ereimet de én nem tépem
Meg őket nem szakítom szét bután
Az árnak utat adva csupán élvezem
Ahogy a melankólia telepszik rám
Együtt vagyunk mind idén megint
Én a levelek és a zsongó üresség
Legalább a migrén újra megérint
A transz álom avarként elborít
Zuhanok újra a levelekkel együtt
Sosem érünk földet végtelen sors
Élni itt úgy tudván sosem halunk
Meg hiába a test múlása és gyors
Utolértem a korom rég ismert nóta
Nem adhat nekem újat ezért idióta
Vagyok nem bánom nincs időkvóta
Nem volt nem is lesz soha norma
Vezess a vénámba mérget még kérlek
Fájdalmam a szerelmem ahogy elégek
Szenvednem kell hogy nem hiába élek
Éreznem hogy elmúlok és ősszé leszek
Budapest, 2014.09.24.
"Alkotásomat Pénzes Szandi által írt Lázas hajnalon c. vers ihlette."
