Gyilkosok
Emlékképek és feledtetett sikolyok,
ordítanám, ordítanám, hogy gyilkosok!
Gyilkosok vagytok mind, ti nyomorult lelkek,
egykor még csókokkal halmoztok, öleltek.
S mikor bimbózik a rózsa, épp kinyílna,
gyilkos kis létetek láncfűrésszel nyírja?
Magadhoz húzol, hallom a gyilkos dobogást,
egy gyilkos szíve ez, hát hagyjam a zokogást?
Gyilkosok vagytok mind, ti átkozott lelkek,
férfiak, kik vágyak helyett ölre mentek.
S, ha egyszer bimbózni kezdene szívetek,
vértócsák várnak majd, nem lesz több hívetek!
