Évszakok
Elszárad a levél, lehullik a fáról,
van véleményed neked is, erről a világról.
Hasonlítunk ebben, hasonlítunk abban,
nehéz elmondani olykor, szaggatott szavakban.
Ha az időm engedné, talán találnék rímeket,
s ha mélyen kutatnék, lennének még emlékek.
De elmúlt a nyár, most tél van,
keserű szófoszlányok bújnak meg a hamvakban.
Szomorú időjárás, csepereg az eső,
egyre jobban esik, hagy el az erő.
Lassan peregnek, arcomon a könnyek,
ezt a szitut is elmesélték, előre a könyvek.
Te voltál a démon, én voltam az angyal,
hűvös estén eszemet, elcsavartad halkan.
Bűnbe estem, de kérlek bocsáss meg Istenem,
remélem nem szárad örökké a lelkemen..
