Érzés
2013.07.23
Szívembe szúr, fojtogat
milliónyi érzés
kín mászik végig a hátamon.
S ez még csak ma van,
ez még most van.
Később már késő lesz,
később már túl késő lesz,
de nem feledem,
belemar, beleharap,
kóstolgatja lelkemet.
Ő nem érti, nem is értheti,
vigad, mint egy ifjú szív,
és tipor, eltipor,
rombol maga körül,
építeni nem lehet, összeomlik,
vagy tán én omlok össze,
ahogy hajlongatja szelével,
perzseli sugarával,
éhezteti kenyérrel,
tépi lelkemet.
Fáj igen, de kell hogy fájjon,
most érzem igazán....
Élek!!!
Ordítom,
s visszhangzik a túlpartról....
