Egyszer majd
Egyszer majd egy néhai kirakatban kacsint egy fecsegő, lila nyakkendő,
s bár a csecsemő tavaszt juttatja majd eszedbe, nem lehet a tiéd.
Foszlott, hiányos gondolatokkal tovább állsz a következő kirakatig,
hol kávéillatot látsz szállni a kopott masinák körül.
Elmosolyodsz, felnevetnél, de a kacajt senki sem látja kiszállni torkodon.
Furcsa emlékek támadnak, érzik a boldogságszagot,
fogod a szivarod, rágyújtasz, s mikor végeztél dolgoddal,
a csikkel együtt elnyomod az édes gondokat.
Így lesz ez, mikor majd egy néhai kirakatban kacsint egy fecsegő, lila nyakkendő.
