Bűnbocsánat és megtörés
Titkos pillantást dobva, boldogan dudorászva,
lépegetve , jövőre nem gondolva, utánad vágyakozva.
Hirtelen itt termettél, s szörnyű dologra vettem fejem,
sajnos nem tudom hirtelen, jóvá tenni tettem.
Szóval most arra kérlek, hallgass meg, ne bánts ,
szívembe mély sebet, kérlek emiatt ne szánts.
Kellemetlen ezt mondanom, de kegyetlen voltam , már bánom,
összes bünöm mit elkövettem ellened, egészen szánom .
Ne törj össze,légy erős, légy boldog, nevess a világra,
úgy ölelj mint eddig, úgy borulj a vállamra.
S ha majd egyszer,ha majd valaha megbocsájtasz nekem,
az üres helyet , szeretettel adom szívemben!
